Nemrégen tette közzé a világhír^u svájci gazdaságkutató intézet, az IMD, a nemzetek gazdasági eredményeit összehasonlító elemzését.

Ebb~ol megtudhatjuk, hogy Magyarország - általános gazdasági teljesítménye tekintetében - 2002-r~ol 2007-re - 5, az állam munkájának színvonala és átláthatósága vonatkozásában pedig 8 helyet zuhant vissza a nemzetek rangsorában. Külön kiemelték az elemz~ok azt, hogy a vizsgált országokból a legutolsók között van Magyarország a vezet~oi hitelesség, az etikus viselkedés és a vezet~ok társadalmi felel~osségérzete területén. A múlt héten pedig napvilágot látott a Világgazdasági Fórum legfrissebb versenyképességi jelentése, amely szerint a 131 országot tartalmazó listán a 41-edikr~ol a 47-edikre vagyis 6 helyet csúszott vissza. A sajtótájékoztatókon és a különböz~o megbeszéléseken többször is elhangzott, hogy Magyarország a legrosszabbul teljesít~o országok közé került. Ennek egyik oka az állami pénzekkel való felel~otlen gazdálkodás.

A The Economist gazdasági szaklap legutóbbi száma arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországon gyakorlatilag stagnál a gazdaság. A harmadik negyedévben az el~oz~ohöz képest a növekedés csupán 1,2 % volt, az el~oz~o év hasonló id~oszakához képest pedig 0,2 %. Ezek a számok annyira kicsik, hogy, a mérések lehetséges hibáit is figyelembe véve, akár az is elképzelhet~o, hogy gyakorlatilag nincs növekedés. Ezzel a mutató-értékkel a vizsgált 42 ország közül Magyarország a legutolsó helyre került. A korábbi 4 % körüli gazdasági növekedésr~ol ide vetette vissza a jelenlegi koalíció m^uködése az országot. Ma valamennyi gazdasági mutatónk tekintetében messzebb vannak a magyarok az euró bevezetéséhez szükséges Maastrichti kritériumok teljesítését~ol, mint korábban voltak. Azt pedig, hogy gondokat nem küls~o okokra kell visszavezetni, világosan bizonyítja, hogy ugyanabban a világgazdasági és Európai Uniós gazdasági és politikai környezetben például a lengyel gazdaság 6,4 %-kal, a cseh pedig 6,0 %-kal b~ovült a harmadik negyedévben az el~oz~ohöz képest. Egyes el~orejelzések szerint, ha nem lesznek gyökeres változások a gazdaság irányításában és az értékrendben, akkor a helyzet még tovább romolhat.

A stagnáló gazdaság miatt megn~ott a munkanélküliség:  mára már magasabb, mint az EU-s átlag. Az infláció Oroszország, Törökország, India, Indonézia, Pakisztán, Argentína, Dél-Afrika és Venezuela után Magyar a legnagyobb: az éves érték közel 8 % lesz. Ugyanakkor Csehországban csupán 2,7 %, Lengyelországban pedig 2,3 %-os infláció várható. Az eladósodottság - az államit, önkormányzatit és a családit is beleértve - veszélyes mértéket öltött. Ennek oka állami szinten az, hogy a sz^ukül~o gazdaság okozta csökken~o bevételek miatt a hitel- és kamat-törlesztés ma már csak újabb hitelek felvételével folytatható. Az önkormányzatok a tartós alulfinanszírozottság, a családok pedig a romló életszínvonal ellensúlyozása miatt adósodnak el. Az ország szekere a szakadék felé halad, és közben a kormány cselekedeteivel tovább korbácsolja a lovakat: hadd fussanak még gyorsabban a cs~od felé. Nem sz^unik meg ugyanis a pocsékolás, a közpénzek elherdálása. Van pénz mindenre, ami a jelenlegi vezetés értékrendje szempontjából fontos: kormányzati negyedre, az afganisztáni hadikiadások megduplázására, vízágyúk beszerzésére, a rend~orség több milliárd forintos fejlesztésére, az ENSZ Menekültügyi Hivatala Magyarországra telepítésére és kiadásai finanszírozására, valamint rend~ori vezet~ok leváltás utáni tovább foglalkoztatására változatlan fizetéssel (pedig, ha leváltották ~oket, akkor - vélhet~oen - nem jól végezték a munkájukat). De van pénz az Egészségügyi Minisztérium küldöttségének Hollandiába utaztatására, hogy az ottani egészségbiztosítási rendszert - amelyet a hazai szakemberek több helyen részletesen ismertettek - a helyszínen tanulmányozhassák.

A rend~orség képvisel~oi is elutazhattak Franciaországba, tömegoszlatási módszerekkel ismerkedni. Miközben tehát a magyar lakosság és a kis- és közepes vállalkozások terhei egyre n~onek, emelkednek az adók és az árak - (de a fizetések nem!) -, aközben a kormány saját kedvenc ügyeire gondtalanul költi az állampolgárok pénzét. Ez felel~otlen, mi több, erkölcstelen magatartás. Éppen úgy, mint a mindent behálózó, rák módjára burjánzó korrupció, és a hálózaton belüli, gazdasági és menedzsment szakértelemmel nem magyarázható gazdagodás.

Világosan kell látnunk, hogy a kontár gazdaságirányítás és az egyre nyilvánvalóbb erkölcs- és értékrombolás együttes hatására fordult drámaian rosszra a gazdaság teljesítménye. Az erkölcsi nihil és rombolás újabb és újabb jeleit naponta tapasztalhatjuk. A Miniszterelnök, aki rövid id~o alatt egy csökken~o teljesítmény^u gazdaságban 900 millió forinttal növelte vagyonát, a lassan posztmodern ÁVH-vá fejl~od~o APEH felhasználásával vagyonosodási vizsgálatokkal fenyegeti a takarítón~oket, mert - állítólag - nem adnak számlát, pedig rengeteget keresnek.

Kóka János gazdasági miniszter kijelenti, hogy ~o jól ismeri a vállalkozók piszkos trükkjeit (talán éppen ezért tudott olyan hirtelen meggazdagodni!), ezért most majd lecsap rájuk az APEH, amely rendezvényein katonai indulókkal tüzeli munkatársait. Az EU-s pénzek körül is egyre több a zavaros, korrupció-gyanús ügy. Emlékszünk még a Wallis RT és a Hajdúbét ügyre? A gazdák elsikkasztott pénzére? Az öngyilkosságokra? Az EU-s pénzek mindenható gazdája ma az az ember, akinek cégirányítása idején mindez megtörtént. Van az ilyen ügyekre egy jó magyar közmondás: "Fejét~ol b^uzlik a hal!". Egy másik közmondás is jól jellemzi a helyzetet: "Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek". Ma a vezetés ökörnek nézi a népet. Saját magának mindent megenged, a népet pedig fegyelmezni próbálja. Ezt célozza a nehezen kiizzadt "tisztasági csomag" is, amellyel kapcsolatban az egyik politológus a következ~ot mondta: "Nem a disznók szokták kitakarítani maguk után az ólat".

Ma "fair play"-t, "tiszta viselkedést" emlegetnek azok, akikre minden jellemz~o, csak a "fair play" nem. Ha a miniszterelnök csak egy percig is komolyan venné saját reklámszövegeit, akkor már régen menesztenie kellett volna az adócsalási ügybe egyre mélyebben belegabalyodó pénzügyminiszterét. Ehelyett az új megszorításokon törheti a fejét, amelyekre éppen a mérhetetlen korrupció, pocsékolás és gazdaságpolitikai baklövések miatt van szükség.

Ez a kormány tetteivel, társadalmi üzeneteivel és megnyilvánulásaival egyre mélyebbre süllyed az erkölcstelenségbe, és közben megpróbálja magával rántani a társadalmat is. Erre példa az a szégyenletes reklám, amely az orvos-beteg kapcsolatot, a két fél között oly nagyon fontos bizalmat próbálja szétzilálni. Arra a reklámra gondolok, amelyet napjában többször, f~oid~oben lehet hallani a Kossuth rádióban, és amelynek lényege, hogy a vélhet~oen m^utéten éppen túlesett betegnek azt mondja az ápolón~o: tudja, hogy nem tud még beszélni, ezért elég, ha csak bólint, hogy ugye nem kér számlát az orvostól. Ez egyszer^uen aljasság! Továbbá nyilvánvaló bosszúállás az orvostársadalommal és különösen az Orvosi Kamarával szemben, mivel ellene mernek szegülni az egészségügy szétverésének, és a profitérdekek szolgálata helyett az orvosok továbbra is gyógyítani akarnak.

A társadalom szövetének, a bizalom és társadalmi t~oke szándékos szétverésének kirívó példája az APEH által hangoztatott SI faktor is, amely - az APEH szándékai és véleménye szerint - a vagyonosodási vizsgálatoknál könnyíti meg munkájukat. Ez a faktor a "sárga irigység". Az APEH a "sárga irigység"-et felhasználva ösztönzi az embereket szomszédjuk, ismer~osük vagy éppen barátjuk feljelentésére. Err~ol eszünkbe juthat Tompa Mihály híres verse - A gólyához - amelyben a "testvért testvér, apát fiú elad" sor olvasható.

Ez a világ utoljára a rendszerváltás el~ott, akkor is a legsötétebb id~oszakban volt jellemz~o. A társadalom szövetének szétzilálására, az emberek elbizonytalanítására tett kísérlet gonosz és veszélyes játék. Minél inkább relativizálják ugyanis a demokráciát, és használják fel a rend~orséget és az APEH-t a politikai ellenfelek megfélemlítésére, annál jobban fog n~oni az elégedetlenség. Nem sokáig lehet már azt sem elt^urni, hogy társadalomra a hatalom diktatórikus módszerekkel ráer~oltesse a saját érdekeit kiszolgáló véleményét. Erre jó példa volt, amikor az egészségügyi államtitkártól megkérdezték, hogy az egészségügyi rendszer átalakítását és a több biztosítós rendszer tervezetét megvitatta-e az érdekeltekkel? Azt válaszolta, hogy igen, konzultált a koalíciós partnerrel. A riporter újra megkérdezte: és az orvostársadalommal, az orvosi kamarával egyeztetett-e? A válasz a következ~o volt: velük nem lehetett, mert eltér~o véleményen voltak. Ezt normális helyen diktátumnak nevezik.

Az ilyen esetek, éppen úgy, ahogy a vasúti szárnyvonalak megsz^untetésér~ol titokban hozott, a helyiekkel nem egyeztetett, faluromboló döntések is, a központosító, a társadalmat semmibe vev~o hatalmi struktúra megnyilvánulásai.

Tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy amíg a közélet nem tisztul meg, amíg az értékrend nem áll a feje tetejér~ol a talpára, addig a gazdasági helyzet sem fog javulni. Addig a vállalkozók egy része továbbra is külföldre megy, vagy visszafogja itthoni tevékenységét. A sikeres gazdasághoz átlátható, korrupciómentes gazdaságpolitika, a vállalkozásokat azonos módon kezel~o, a külföldiekkel nem kivételez~o szabályok és kiszámítható gazdasági környezet szükséges. Olyan emberek kellenek továbbá az ország élére, akik pozíciójukat nem egyéni érdekeik szolgálatába, hanem az oszág gazdasági, társadalmi és kulturális felemelésére használják. Ezzel összhangban nem kivonnak pénzt a legfontosabb területekr~ol: az oktatásból, az egészségügyb~ol, a kutatás-fejlesztésb~ol és a kultúrából, hanem éppen ezeket a területeket er~osítik meg, javítva ezzel az ország hosszú távú versenyképességét.

Olyan vezet~ok kellenek, akik nem hazudnak, mert tudjuk: aki hazudik, az lop is. Vagy ahogy Kodolányi János fogalmazott: a hazugság öl. És végül még egy dolog: olyan vezet~ok kellenek, akiket nem idegesít, ha valaki magyarnak tartja magát, ha erre büszke és ennek hangot is ad. Ismét Kodolányit idézve, aki egy finnországi útja után így írt:
"Nem gy~oztem betelni a csodával: a finnek szabadon és igazán lehetnek finnek, nem tekinti ezért ~oket bélpoklosnak senki. Ott, mennél több jelét adtam a magyar voltomnak, annál jobban becsültek és szerettek. A szabad, nyílt, bátor és hív~o finn világban végképpen fölszabadultam én is, már nem csak magyar voltam, de mertem is magyar lenni."

A pohár betelt. Változtatni kell. Ha a kormány képtelen változtatni stílusán, értékrendjén és gazdaságpolitikáján, akkor a kormányt kell megváltoztatni.