A második világháború harcai nagy pusztítással és viszonylag gyorsan rohantak végig az országon, jelentősebb erődítmény nem maradt fenn ebből az időszakból, de a nagyobb páncéloscsaták nyomai - például Debrecennél - még ma is láthatók a tájon.
A szovjet támadás elleni védekezés részeként épült meg a főváros körüli több rétegből álló védmű-rendszer, Az Attila-vonal, amelynek része az akkori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pestszentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szélén húzódó Attila III. A védvonal a budai oldalra nem terjedt ki és technikai eszközök, idő és megfelelő élőerő hiányában nem is épült ki teljesen.
A vonal egésze harckocsi árkokból, gyalogsági állásrendszerekből, tüzérségi és légvédelmi állásokból, valamint föld-, fa- és néha betonbunkerek láncolatából állt. Ezek közül még ma is látható néhány Budapest határában a Szilas-patak és a Csömöri-patak közötti területen - olvasható a bunkermuzeum.hu oldalon.
A területen a szovjet támadáskor nem voltak komolyabb harcok, mivel a szovjetek betörésekor a védekező német és magyar csapatok mintegy egy kilométerrel hátrébb vonták állásaikat.
A Szilas-pataknál az egykori Északi pályaudvar számára készült hidak védművei láthatók még ma is, a hidaktól nem messze pedig betonbunkerek kisebb láncolata áll.
A magyar Maginot-vonal
A második világháború után az 50-es években épült ki az ország déli-délnyugati határát védeni hivatott erődrendszer. A feltételezett jugoszláv kivédésére szolgáló, már építésekor is elavult erődrendszer építése akkori áron is mintegy hétmilliárd forintot emésztett fel.
Az erődrendszer több, futóárkokból, bunkerekből, géppuskafészkekből és harckocsi lőállásokból álló szakasza kitűnő állapotban maradt fenn ezért a közeli Páka önkormányzata a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Páka Értékeiért Egyesület közösen úgy döntött, hogy a nagyközönségnek is bemutatják a kommunista megalománia egy eddig ismeretlen darabját.
Az akkori hadvezetés az építkezésekkel egyfajta kerítést akart létrehozni, tartva attól, hogy a nyugati hatalmak Jugoszlávia irányából indítanak támadást Magyarország ellen. A harmadik világháborúra meggyőződéssel készülő pártvezetés elhatározása szerint mintegy 600 kilométer hosszan, titokban építették ki az erődrendszert, amit azonban soha nem használtak.
A hatalmas kiadásokkal járó védelmi építkezések gazdasági hátterét a történész szerint valószínűleg az akkori Terv- és Békekölcsönökből fedezték, irattári dokumentumok szerint hivatalosan ugyanis ekkora költségvetéssel sehol nem számoltak. A kölcsönökből befolyt csaknem hétmilliárd forintot tehát vélhetően a titkos védelmi rendszer építkezéseire költötték. Az eredeti tervek szerint vasbetonból, földből, fából összesen négy védelmi vonalat építettek volna, de csak az első vonal valósult meg.
Zala megyében Nagykanizsa és Lenti között a mai napig is megtalálható az erdőben, szántóföldeken, települések határában a főként betonból megépített számtalan géppuskafészek, tankcsapda, gyalogsági árok, akadály és más erődelem.
