Szeretünk persze, de csak úgy, nem. Megbecsülésünkért elvárunk ezt-azt, például teljesítményt. Azért, hogy zászlóval a kézben várjunk a reptéren, elvárjuk, hogy játsszák himnuszunkat az eredményhirdetésnél. Igen, szentimentálisak vagyunk. Szeretjük megkönnyezni azokat a pillanatokat, mikor nemzetünk fia dobogóra áll. Látni azoknak az álmoknak a beteljesedését, amikről mi már régen lemondtunk. Jó látni győzteseket, jó látni, hogy nem csak az a szar van, amiben mi élünk. Jó látni, hogy csúcsra jutni nem csak áfacsalással lehet, hogy van még tisztesség, becsületes út, és vannak igaz emberek.
Elvárjuk a teljesítményt és elvárjuk a tisztességet. Ezzel csak egy baj van, hogy a két fogalom (ma már) gyakorlatilag kizárja egymást. Dacolva a valósággal, ragaszkodunk álmaink (megvalósítóinak) tisztaságához, miközben a teljesítményorientáltságot ugyanúgy ráhúztuk a sportra, mint az élet bármely területére.
Képmutatásunk netovábbja, hogy fasiszta kommandókat uszítunk a sportolókra, akikre a nyaralás közepén, hajnal háromkor rúgják rá az ajtót, „- Hugyozz!” felkiáltással, majd egy lavór pisával rohangálunk körbe a világban, amelyről hisszük, hogy lelkiismeretünk tisztaságának záloga. Szánalmas, undorító és nevetséges.
Persze most sem a sportolók egészségét, becsületét féltjük, hanem attól remegünk, hogy az a bizonyos lavór pisa véletlenül ránk borul, és beszennyezi a fehér kesztyűt, amivel az egész doppingkérdést próbáltuk megfogni. Miért nem nézünk szembe azzal, hogy éppen ez az álságos, képmutató magatartás vezetett a mostani helyzet kialakulásához? Miért nem nézünk szembe a tényekkel? Miért nem vesszük tudomásul a realitást, és miért ragaszkodunk még mindig, egy soha nem létezett ideához. Ahol teljesítménykényszer van, ott cucc is lesz.
MINDENKI TELE VAN!
Nem csak a legjobbak a világversenyeken, nem csak a kontinensviadalokon, hanem az országos bajnokságon, és a megyein is. A focitól a súlyemelésig, a röplabdától a bringázásig.
MINDENKI TELE VAN!
Ezt lehet - képmutató módon – nem tudomásul venni, és harcolni valami olyasmi ellen, ami már alapja lett a sportnak, és el is lehet fogadni. Bár ez utóbbi esetben kellemetlenül magunkra kell borítani a vizeletminták tonnáit, de ez segíthet, hogy a jövőben ne kelljen arcon köpni magunkat és példaképeinket. Nem a sportolók csaptak be minket, hanem mi őket! A tiltás helyett fontolóra kellene venni a kontroll alternatíváját, mert a tiltás ide vezetett. Eredményt nem hozott, csak a „mellékhatásai” jöttek elő. A dopping piac továbbra is virágzik, a másik oldalon viszont láthatjuk az illegalitásba hajszolt sportolókat, a haláleseteket, botrányok sorozatait. Példaképek kerülnek süllyesztőbe egyik pillanatról a másikra, karrierek és életek dőlnek össze kártyavárként, csak azért, hogy lelkiismeretünk tiszta legyen. A miénk. A sportoló meg le van tojva. Vicces. Hogy ő hogyan számol el magával, az életével, hogy mi lesz az egészségével, az minket nem érdekel. Csak a saját lelkünk nyugalma. Mi mindent megtettünk. Húgykommandóval üldöztetjük azokat, akik rápisálnak álmaink - soha nem létezett – tiszta egére.
Ha megbukik a szerencsétlen, eltiltjuk, vagy megfosztjuk érmeitől. Előbbi esetben indítunk helyette mást, aki ugyanúgy tele van, utóbbi esetben pedig átadjuk a címet valakinek, aki ugyanúgy tele van, csak épp’ ő átcsúszott a teszten.
Fair ez?
Ma már (sajnos) csak kétféle sportoló van. Aki már igen, és aki még nem. Bukott.
Ezért követelem a meghurcolt és a még le nem bukott sportolók nevében, a doppingszerek legalizálást, a doppingellenes szervezetek és a húgykommandók felszámolását! Továbbá követelem a teljesítményfokozókkal kapcsolatos olyan szabályozás kidolgozását, amely kiemeli a sportolókat az illegalitásból, és elősegíti, hogy e szerek használata valóban ellenőrizhető legyen, csökkentve így az egészségügyi rizikót, mely az azt használókra leselkedik!
Követelem mindezt azért, mert a társadalmunk által ideákra alapozott jogi szabályozás (mint oly sok más esetben és oly sokszor már) ebben az esetben is csődöt mondott. Ez a hibás megközelítés totálisan szembemegy a hétköznapi gyakorlattal és ennek következtében számtalan ember életét, sorsát és egészségét veszélyeztetjük!
Ezt cikket thanks Pilu!
